Előkészületek

Ha az ember Vietnámba utazik, nincs kötelező védőoltás, csak ajánlott. Fiam, valamint menyem és a szülei szerint ezek fölöslegesek, hiszen ők már többször voltak Vietnámban és sosem oltatták be magukat, mégsem lett semmi bajuk. A háziorvosunk számára viszont nem volt kérdés, hogy kérjük-e őket. Kérjük. Szerinte négyféle oltásra van szükségünk: Hepatitis, Tetanus, hastífusz és sárgaláz elleni. Az első hármat fel is írhatta és beadhatta ő is, a sárgaláz miatt viszont a budapesti oltócentrumba kellett volna menni. Ráadásul ennek garantáltan pár napig tartó láz a mellékhatása. Menet közben kiderült, hogy Vietnámban nincs sárgaláz. Csak azoknak kötelező beoltatni magukat, akik olyan országból érkeznek, ahol van. És Magyarországon sincs, tehát ez kilőve. Maradt az első három. Hepatitis ellen mi még nem voltunk oltva, tehát nem árt, egy Tetanus elleni oltás pedig bármikor jól jöhet itthon is. A harmadikat, a hastífusz ellenit tartottuk a legfontosabbnak, mert azzal az elhatározással mentünk, hogy mindent meg szeretnénk kóstolni. Az streetfoodot is. A kullancs-encephalitis elleni emlékeztető oltás amúgy is esedékes volt, ezt is hozzácsaptuk. És mivel ősz volt, kértünk még influenza elleni oltást is, amit máskor nem szoktunk kérni, de most nem szerettük volna, ha éppen akkor vagyunk lázas betegek, amikor utazunk. A recepteket megkaptuk, a patikában meg kellett őket rendelni, majd kiváltáskor egy hatalmas vagyont fizetni értük és két részletben kaptuk meg az öt oltást: egyet az egyik karba, egyet a másikba és az egyik alkalommal még egyet a popiba. Semmilyen mellékhatást nem tapasztaltunk, egyedül a kullancs-oltás helye volt érzékeny a karban, ha éjszaka arra az oldalra feküdtünk.

Háziorvosunk nem csak oltásokkal látott el minket, hanem házipatikával is. Volt benne egy tégely patikában készítős kenőcs rovarcsípésre; allergiára Claritin és kalcium ampulla; az összes többi bélbajokra: antibiotikum (Normix), Normaflore, hányásra és hasmenésre Domperidon (nem pezsgő!!), lázcsillapító. Plusz még egy fajta antibiotokum, mert én mégiscsak úgy utazom el, hogy ha nem is vagyok influenzás, de valami hőemelkedéssel járó hurutos, nagyon erős köhögésem van, emiatt kell antibiotikumot szednem és akkor már használom a Normaflore-t is.

Jött a csomagolás. Kölcsön kaptunk nagy bőröndöket, csak erre az útra így nem kellett vennünk. Mindketten befértünk egy-egy nagy bőröndbe. Alaposan utánanéztünk, illetve utánaérdeklődtünk, hogy mit tegyünk annak érdekében, hogy a bőröndök épségben és bontatlanul érkezzenek meg. Két fontos ajánlást találtunk: a számzáras lakatot és a fóliázást. Megvettük a kellő számú számzáras lakatot és a legnagyobb guriga folpackot. Ugyan a repülőtereken van fóliázó, de sajnáltuk rá a pénzt. Utólag kiderült, hogy nagyon jól tettük, ugyanis a repülőtéri fóliázó pont azokat a lépéseket hagyja ki, amiket tanácsként kaptunk: a kerekek, fogantyúk legyenek a fólián kívül. Az alapos körbetekerés után következett ezek helyének kivágása, majd alattuk-mellettük a fólia összeragasztása.

Azt is tanácsként kaptuk, hogy meg kell könnyítenünk a sok befóliázott bőrönd között a sajátunk felismerését, amikor végül jönnek a bőröndök a szalagon. Így születtek meg az ENYIMÉ!!! és enyim feliratok két-két példányban és kerültek a fóliarétegek közé. Az utazás során bebizonyosodott mindkét felirat egyedi volta.

A rengeteg fólia fölvetett egy újabb problémát: a környezettutados énünk ellenkezett a nyilvánvalóan sok szemét gyártásával. És tudtuk, hogy Vietnámon belül is vár ránk repülés, végül haza is kell majd repülnünk, közben pedig nyilván ki kell nyitnunk a bőröndöket. És honnan lett volna újabb ENYIMÉ és enyim felirat? Ezt végül úgy oldjuk majd meg, hogy az első szálláshelyünkön egy éles késsel a cipzárak mentén elvágjuk az összes fóliaréteget, veszünk egy nagy tekercs széles celluxot és minden továbbutazáskor éppen csak hogy összeragasztjuk a fóliát. Amikor repülünk, kicsit konkrétabban is.

A bőrönd kiegészült még fejenként egy hátizsákkal és egy kézitáskával. A kézitáskában a személyes iratok, telefon, zsebkendő, apró holmik, a hátizsákban váltóruha, tisztasági csomag, laptop (mert nem lehet teljesen itthon hagyni 30 napra a munkát). És papucs. Mert ezt is ajánlásként kaptuk: ilyen hosszú repülőútra nem szabad papucs nélkül elindulni: a lábfejet mozgatni kell, ezt pedig cipőben nem lehet. Még egy tanács: a trombózis elkerülése érdekében pár nappal az utazás előtt elkezdtük szedni az Aspirin Protect-et – ezzel ki is egészült a gyógyszerlista. 

A hátizsákban még kellett hagyni helyet is az útközben lekerülő ruháknak. Télből indulunk a nyárba. úgy kell a repülőtérre utazáshoz a ruhatárat megtervezni, hogy fölöslegesen ne vigyünk magunkkal nagy kabátot és cipőt, sokkal inkább rétegesen öltözködjünk. A rétegeket aztán menet közben fokozatosan levesszük.