2019-12-16

Mekong-delta 2. nap

Kellemes volt a szállodai szobánk, bár ablaktalan volt, de ez minket alvás közben nem zavart. Reggeli is járt a szálláshoz, szerencsére vietnámi. 5. napja vagyok ebben az országban, és még nem ettem phở-t. A mai reggelire azt hittem, hogy az, de nem, mert nem rizstészta van benne. A levest egyébként úgy kell enni, hogy jobb kézben a pálcika, ezzel esszük a sűrűjét, bal kézben a kanál, ezzel a levét.

A mai programunk az úszó piac volt. Közel aludtunk a folyóhoz, úgyhogy csak lesétáltunk a partra és beszálltunk egy turistahajóba. 40 percet hajóztunk a piacig. Egyből észrevett minket egy kókuszdió árus a kicsi hajójából és mellénk evickélt. Hogy biztosra menjen, a kampóját beakasztotta az egyik ablakoszlophoz és hozzákötötte magát a hajóhoz. Hát vettünk tőle egy kókuszdiót. Az ilyen kicsi hajókat, mint a kókuszdióárusé, egy fűkaszára applikált propeller hajtja. 

Benzinkút a folyón

Itt még csak kinézett minket magának

Hozzánk kötözte a csónakját
Készül a kókuszdió

Később egy ananászt áruló hajó mellé kötötték a hajónkat, át lehetett szállni, persze venni ananászt, és fölmászni a tetejére, onnan fényképezni. Ezeken a nagyobb hajókon a családok ott élnek. Ha a gyerekeiknek szerencséjük van, akkor van, aki elvigye őket iskolába, ha nincs, akkor elküldik őket a nagymamához, onnan járnak iskolába.

Egy másik turistahajó utasainak duriant árultak

Még mindig hajóval mentünk tovább egy szigetre. Be lehetett barangolni, voltak rajta ilyenolyan vizek, rajtuk keresztül ilyenolyan hidak. Néhol szélesebbek, néhol csak egy vagy két vékonyabb, vagy vastagabb, itt-ott korhadt bambusz törzsek, de itt legalább mindig volt korlát. A szigeten nagy nyugalom volt, szép házak szép kertekkel. Egy helyen éppen csigát és békát sütöttek, de állítólag lehetett volna patkányt és kígyót is enni. Mindegy, mert sem ezeket, sem azokat nem akartuk megkóstolni.


Még egy helyen kikötöttünk. Itt rizstésztákat lehetett kapni és azt is láttuk, hogy készül. A nyers rizstésztát egyenletesen fölkenték egy fűtött vászonra, majd letakarták, ott gőzölődött. Kis idő múlva fölemelték egy hengerrel, áttették a szárítóra. Napon száradt, majd fölvágták. Ekkor még mindig annyira puha, hogy be tudják csomagolni, később keményre szárad.



Itt ettünk még egy olyan gyümölcsöt, valami makao vagy mi a neve, amit még nász sem evett eddig és meg szerette volna kóstolni. Lédús, rostos, édes-savanyú gyümölcs volt, nagyon finom. Szerencsére még pont volt annyi időnk, hogy el tudtunk menni kezet mosni utána. 

Itt emberek élnek

Végül visszahajóztunk Cần Thơ-ba, itt pedig várt ránk a busz. Újra végtelennek tűnő idő alatt visszabuszoztunk Saigonba. Az országúti közlekedés úgy néz ki, hogy két sáv van, a belsőben nem mehetnek motorok. Ezért az autók mennek a belsőben, aztán ha előzni akarják egymást, akkor kimennek a külsőbe és jobbról előznek. Közben dudálnak, egyrészt az autónak, amit előznek, másrészt a motorosnak, hogy jövök, csinálj amit akarsz.

Az országút mente szinte végig be van építve. Közel Saigonhoz láttunk csak az út mellett rizsföldeket. Boltok, műhelyek, éttermek vannak mindenhol. Az éttermek mellett pedig oszloperdő, azokra fölakasztva függőágyak, aki csak akar, belefekhet sziesztázni egy picikét. Az út menti boltban pedig mindent lehet kapni. Édességeket, előre csomagolt alapanyagokat, nasikat. És persze az oltár ott van mindenhol.









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése