2019. 12. 15., 5. nap
Ma nagyon korán keltünk (pedig még mindig nem sikerült átállni), mert 7:30-ra jött értünk a busz, ami elvitt minket a Mekong-deltába. Csak hatan mentünk, fiamék a 10 hónapos unokával nem jöttek velünk. Útközben megálltunk megnézni egy termékbemutatót bambusz rostokból készült textíliákból. Ez volt az ára annak, hogy a kétnapos tour szállással, végtelen buszozással, egy ebéddel, egy reggelivel fejenként kb. 7000 Ft-ba kerüljön. De nem volt hosszú a bemutató és egyáltalán nem voltak erőszakosak.
A Mekonghoz érve lélekvesztőbe szálltunk, ezzel mentünk először a méz szigetére. Itt mézzel és icipici lime-mal ízesített zöld teával és szárított banánnal kínáltak bennünket.
Tovább menve a gyümölcsök szigetén kaptunk valami almafélét, ananászt, lichit, dinnyét, sárkánygyümölcsöt. Melléjük chilis sót, állítólag ha ebbe mártogatjuk a gyümölcsöket, intenzívebben érezzük az ízüket. Tudja fene, én nem próbáltam ki. Miközben ettük a gyümölcsöket, zenés műsort kaptunk, először vietnámi énekekből, aztán jött a „If you're happy and you know it clap your hands”. Mindent a turistákért.
Aztán négyszemélyes evezős gondolákba szálltunk, mindenki kapott a fejére egy vietnámi kalapot, így vittek vissza a lélekvesztőnkhöz.Csúcsforgalom |
A lélekvesztőbe visszatérve mentünk át a Bến Tre Kókusz-szigetre. Kaptunk is kókuszdiót, benne szívószállal, de itt készítenek a kókusz levéből karamell-szerűséget, cukor nélkül úgy, hogy addig főzik, amíg be nem sűrűsödik, ez a coconut candy. Akkor vagy natúr marad, vagy ízesítik mogyoróval, kakaóval, duriánnal, miegymással, kockára vágják, úgy csomagolják.
A durián egy irtózatosan büdös gyümölcs, annyira, hogy nem is vihetnék haza, mert nem engedik fel a repülőgépre, még poggyászban sem. Állítólag finom, ha valaki túlteszi magát a szagán, még nem próbáltuk. Mindig tudjuk az utcán, ha valahol a közelben felvágtak egy duriánt.
Egy kisebb motoros lélekvesztőn hajóztunk el a Mekongon az étteremig. Ez a hajó szörnyű hangot és bűzt adott ki magából, de haladt. Egy darabig. Aztán egyszer csak megállt. A hajó vezetője hátrament, hasravágta magát, derékig bebújt a vízbe és letekerte a hajócsavarra tekeredett mindenféle vízi növényeket. Aztán mentünk tovább.
Ebédre az alap étel rizs volt disznóhússal, nemmel és zöldségekkel, de lehetett halat is kérni, mi kértünk. Ez valami ritka hal, ilyet csak itt lehet enni. Szégyenszemre villával ettem, mert hatunknak csak két pár pálcikát adtak. Teljesen a turistákra kidolgozott programok ezek, egész iparág épül rájuk.
Amik a bőrén vannak, arra azt mondták, hogy rizsszemek, de inkább pikkelyeknek tűntek. Nem ettük meg |
Ezen a szigeten, ahol ebédeltünk, kisebbféle állatkert is volt. Mindent a turisták kedvéért! Jóllakott, lusta krokodilok, tarajos sülök pici helyen. Nem tűntek boldognak. Két óriáskígyó egy pici ketrecben. Pávák, szintén elég kis helyen.
A Mekong-delta után már újra busszal Mỹ Tho-ba, azon belül a Vĩnh Tràng pagodához mentünk. Egy pagoda már tegnap is tervben volt, de nem fért bele az időbe. Tegnap készültem: rövidujjú pólóban voltam és vittem magammal egy szoknyát. De ma a Mekong-deltára készültem, rövidnadrággal, ujjatlan felsővel. Még jó, hogy az egy éjszakai szállás miatt bent volt a hátizsákomban a hálóingem. Így azt vettem föl a ruházatom tetejére. Jól kinéztem. Erről fénykép nincs.
A szállásra buszozva egy piacnál megálltunk pihenőre, ott óriási halak úszkáltak egy medencében, egyértelműen arra várva, hogy valakik megegyék őket. Egy méretéhez képest kicsi akváriumban egy másik óriáshal sem tűnt boldognak. Meg sem mozdult, csak a szemét forgatta. Nagyon úgy tűnik, hogy Vietnámban az állatvédelem nem áll magas fokon.
Ezután végtelennek tűnő buszozás következett úgy, hogy azt sem tudtuk, hol fogjuk tölteni az éjszakát. Olvastam az útikönyvben, hogy a delta legnagyobb városa Cần Thơ, de ez olyan messzinek tűnt, hogy nem hittük volna, hogy odáig fogunk buszozni, pedig de.
Cần Thơ a Hậu folyó mellett fekszik. A szállodánk nagyon közel volt a folyóhoz, aminek a partján egy szép parkot találtunk, ide sétáltunk ki a kellemesen meleg estében. Hűtött sörből volt bőven választék a kis boltokban, sört iszogatva letelepedtünk és néztük a folyó fényeit.
Sörválaszték |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése