Saigon, vízibusz

2019. 12. 13., 3. nap

A mai program vízibuszozás volt. Gyalog mentünk el a Saigon folyóhoz. Éppen csak hogy megvettük a jegyet, máris futni kellett a hajóhoz és már indultunk is. A hajó igen alacsony építésű, a vietnámiak kényelmesen elférnek rajta, de a mi kétméteres fiainknak görnyedniük kellett. Ahogy mentünk lefele a folyón, egy másik világot láttunk, a gazdagok világát. Felhőkarcolók, pálmafás parkok, villák, golfpálya. Egy villa kerítésének a tetején szögesdrót.

A vízibusz végállomása a külvárosban, Linh Đông-ban volt. Kiszálltunk, 15 perc múlva már indult is vissza a hajó. Jegy megvéve, éppen hogy csak egy kicsit körülnéztünk, és már le is késtük a hajót. Nászék próbálták elintézni, hogy érvényes legyen a jegyünk a későbbi hajóra, de azt mondták, ez nem fog menni. Így viszont lett időnk alaposabban körülnézni. A végállomás mellett egy halszósz-üzem működött. Ezekben a nagy hordókban érlelik (értsd: rohasztják) a halat.

Itt autót nem láttunk, csak motorokat, nem is volt dugó. Egy komp oda-vissza járt egyfolytában a folyó két partja között, mindig tele volt motorokkal és hébe-hóba egy biciklivel. A jobb oldalon szálltak fel a kompra, elmentek egészen a korlát végéig, ott a bal oldalra visszafordultak. Amikor azt hittük, már egy motor sem fér fel a kompra, mindig fölszállt még legalább tíz.

Motormosó

Így, hogy volt időnk, itt ebédeltünk, újra streetfood-ot, újra bébibútorokon ülve. Vékony rizstészta lapba nászasszony csomagolt mindenkinek zöldségeket, meg valami rákos, tócsniszerű lepényt. A szószt kihagytam, mert csípős volt. Az árak sokkal barátságosabbak, mint a belvárosban, bár ott is barátságosak.

Nászasszony addig beszélt lukat a vízibuszosok hasába, hogy nagynehezen végül mégis sikerült érvényesíteni a már megváltott jegyünket a későbbi, utolsó hajóra. Sötétben mentünk vissza, így legalább láttuk az esti fényeket. A hajóállomásról gyalog mentünk haza a belvároson keresztül. Színes fények mindenhol, a fényszennyezés láthatóan nem téma. A centrum le volt zárva, csak gyalog lehetett bemenni, mert valami fesztivál volt. Amúgy is az egész belváros le volt zárva, mert épül az első saigoni gyorsvasút. A belvárosban kéregvasút lesz, kijjebb magasvasút. A japánok építik Saigonnak.

A belvárosban, a városháza előtt Hó apó integet nekünk boldogan a városháza elől. Vacsorára itt bent ettünk ismét az utcán xôi-t (ejtsd: szój). Ez egy ragacsos rizsétel, a színe attól függ, mivel, pontosabban milyen színű babbal ízesítik. Meg is kóstoltuk őket. A rizs sós volt, a tetejére cukrot(!) szórtak és kókuszreszeléket, meg valami tejfölfélével locsolták meg, ami nyilván nagyon messze állt a tejföltől.