Saigon 2. nap

2019. 12. 13., 3. nap

Este nem volt nehéz elaludni, a hullafáradtság adott volt a kevés alvás után. Nem keltünk korán, de próbáltunk alkalmazkodni a vietnámi reggelhez. Mégis, mire mindenki összeszedte magát és elindultunk reggelizni, az már inkább ebédnek sikeredett. Ha valaki megékezik Vietnámban, nagyon könnyen jóllakhat: úton-útfélen főznek, a streetfood nagyon elterjedt. Úgy vettem észre, hogy sok vietnámi is itt étkezik. Viszont a legtöbb kifőzde vagy csak reggelit, vagy csak ebédet, vagy csak vacsorát kínál, a nyitvatartásuk ehhez igazodik. És megvan minden étkezésnek a rendje. Például levest jellemzően reggelire esznek, ha később szeretnénk levest enni, nem biztos, hogy tudunk, mert akik levest árulnak, ebédre már bezárnak. Reggelire viszont nehéz volt nem levest enni, mert mindenhol levest kínáltak.

Kimentünk a sikátorból a főútra, ott egyből találtunk is egy kifőzdét, viszont nagyon úgy tűnt, hogy nincs hely, itt rengetegen ettek. De ez nem volt gond: ahogy megtudták, hogy mi is itt szeretnénk enni, két pillanat alatt előkaptak három összecsukott alacsony asztalt és a szigorúan babaméretű székeket. Körbeültük az asztalokat, a térdünk az asztalhoz ért. És elkezdték hordani az ételeket és csak hordták, hordták. Mindenki kapott egy tányér rizst uborkával és paradicsommal és egy tálkát, amiben frissen leforrázott zöld levelek voltak. A többi közös tálból ment: mindenféle halak, csirke, főtt tojás és fürjtojás, tofu. Roskadozott az asztal. Sört szerettünk volna inni, nem volt gond: gyorsan elszaladtak valami árushoz és hoztak tőle hűtött sört. Hoztak banánt is, de mivel azt nem ettünk, nem számolták fel a végén.

Reggeli után visszamentünk a sikátorba, mert volt ott egy kávézó, két nagyon kedves lánnyal és nagyon pici pulttal. De a kávézó is fölfele terjeszkedett: több emelet magas volt. Kiderült, hogy ez egy népszerű kávézó, általában telve van, de akkor éppen volt egy szabad asztal a második emeleten (soha többé nem volt ilyen szerencsénk). Icipici székeken körbeültük az icipici asztalt, és kértünk mindannyian egy-egy kávét és összesen egy egg coffe-t, mert ez egy energiabomba, felérne egy egész reggelivel. A kávé tetején cukrozott, fehéredésig felvert nyers tojássárgája van. Nagyon finom.

Az étkezésből visszatérve azt láttuk, hogy a szomszédék szokás szerint kint ülnek a sikátorban, de velük együtt egy kakas is. Kimentem, hogy lefényképezzem, a tulajdonos ezt látva, egyből elkapta és a szomszéddal összeeresztették a kakasaikat viadalra. Szerencsére nem tűnt veszélyesnek, maximum egymás nyaktollát kapták el. Nem is tartott sokáig. Lehet, hogy a fickó pénzt várt, bár ez nem valószínű, mert miután nem kapott, ugyanolyan szívélyes volt, mint addig. Kérdeztük (értsd: a rokonokkal kérdeztettük), hogy miért tartják a kakast. Kakasviadalra tenyésztik.